Az első tanítványok
elhívása
Mint egyszerű kavicsok a
parton
nap-napra múlt
ettünk, ittunk,
halásztunk
és az élet úgy feszült
felettünk
mint a sima víztükör.
Aztán megláttuk Őt
a fényben sétálni
csendben
megállt, szólt hozzánk
mint addig senki más.
Hangjában zendült az Úr
és mi otthagytuk a hálót
úgy mentünk utána, mint
haza.
Ma is látom a parton
egyszerű ruhában állni
poros sarujában a déli
nap alatt.
Uram, ne hagyj itt engem
engedd, hogy mindennap
nyomodba lépjek,
a tópart már többé nem
otthonom
ahol Te vagy, én ott
lakom.
Szabó Szilvia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése