Ajándék

Ajándék

Valahol egy kopár szikla tetején,
Ott, ahol senki nem járt még,
Ahol felhőket kerget a szél,
Egy kis virág a kövek közt kidugta fejét.


Gyorsan nőtt, ahogy a nap melegen sütött,
Ha melege volt, a szél fújt fölé felhőt,
Ha megszomjazott, a felhő adott esőt,
A madarak gyakran meglátogatták őt.

Kis virág, jó napot, olyan jó az illatod?
Mért vagy itt, a kövek között, válaszolj,
Kis virág, jó napot, kire vársz, válaszolj,
De a kis virág csak hallgatott, felelni nem tudott.

A fiú a nagyvárosban lakott,
A városszéli gépgyárban dolgozott,
Munka után a kocsmába ballagott,
S egy pohár bor mellett álmodozott.
Egy napon szépen összecsomagolt,
Vonatra szállt, s a hegyekbe utazott,
Nyugalmat keresve vándorolt,
S egy kopár szikla csúcsán talált egy virágot.

Kis virág, jó napot, olyan jó az illatod,
Tudod, engem már minden öröm elhagyott,
Rég óta már egyedül vagyok, ajándékot rég nem kapok,
Áldom őt, bárki volt, ki téged itt hagyott!

S megszólalt a kis virág: Terád várok régóta már!
Tudd meg végre, van, ki mindig gondol rád!
Isten volt, ki ültetett, Isten engem neked nevelt,
Ajándékul Ő adott neked.