ÉLETÜNK ARANYA
„Sáfáraim!“ - intett az
Úr.
S ma olyan gazdagok
vagyunk.
Percet, órát kezünkbe
számolt.
Sok láthatatlan
aranyunk.
Olyan csodálatos
vagyon.
Mire való? Meddig elég?
Míg aranyat aranyra
költünk,
soha nem sejtjük, van-e
még?
De egy is olyan
hatalom:
egy óra... röpke
pillanat...
kenyérré lehet
koldusasztalon...
lehet meghajlás
Isten-kéz alatt...
boldog felfelé
szárnyalás...
bilincses, átkos
kötelék...
Odaadhatjuk játszva
semmiért -
- és lehet mindenre
elég.
Életet nyerhetünk vele,
s szétszórhatjuk
haszontalan...
...De soha egyikünk se
tudja,
melyik az utolsó arany.
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése