Akkor
Feltűnik majd az Ő jele
és sírni fog a föld bele.
A hívő, mert örül a lelke,
a hitetlen, mert nem szerette.
A lagymatag, a lágymeleg,
ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!
S Ő, a számadásra jött ítélő,
méri a lelket, hogy mit érő?
A tiedet, az enyémet, mindet,
keres benne szent, égi kincset.
Akkor… kitárod lelked álmát
és lengeted győzelmi pálmád.
Akkor … szomorún mondod: nincsen,
sose kerestem égi kincsem.
Akkor gyáván, rettenve kéred:
Uram, szeretni foglak Téged.
Akkor … késő. - Ma
nem! Sietve
bízd csak magad égi kezekre.
S ha feltűnik jele az égen,
lelked áldassék seregében.
Kárász Izabella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése