Kánikula
Verő nap – déli harangszó,
Az árnyék vendégmarasztó,
Méh zümmög, lomb se felesel,
Káprázat vibrál, elvakít
Izzó fehérség, s andalít
Álomba lomha széna, lágy
Füvek, virágok, illat-ágy,
S veríték pattan bőrödön…
Ez a nyár! Katlan, hő-özön!
Róla e pár szó szép-kevés.
Dúlhat futó tűz, jégverés,
Lángtenger, szikra, repeső,
Jöhet üdítő langy eső…
S hogy csendes, tiszta kék az ég,
Hálaadásra épp elég!
Sárkány András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése