Anima Christiana
Kevés, ha látom, hogy a simatörzsű
bükkös avarján surran, mint a gyík,
a hunyó fény és vert aranysugárral
szegélyezi a fák árnyékait,
kevés, ha látom, hogy fonja serényen
egy semmi-szálból remekét a pók,
kevés, ha értem csillagtüzű estén
a zümmögést, a csend-bemutatót,
kevés a forrás gyűrve sodrott árja,
harangvirágok áttetsző ere,
kevés, akár a kéksugárú szemnek
mélység-tavába nézhetek bele,
kevés, kevés! Valami végtelenség
igénye lappang bennem, mint a láz,
hol csendesül, hol éget, - mert az Isten
örök szerelme Tűzzel babonáz!
Szent-Gály Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése