Meghitt
magányom
Oly jó ma így, ingujjban, lengén.
nagy fák alatt keresni enyhet,
s ahogy a tücsök énekelget:
nem tűnődni a világ rendjén.
Nem keresgélni fürge választ
kérdésekre és sóhajokra.
Azt látni: szép az élet bokra.
Ez a csodálat sose fáraszt!
Enyém a csend, amerre járok,
ahol az út is hű zarándok,
s a perc saruin nem a bűn jár.
Itt nincs kísértő árny, csak védőm:
míg átveszem Isten kezéből,
amit felém nyújt minden fűszál.
Esti Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése