Napi áhítat – Az isteni és az emberi ellentmondása

Az isteni és az emberi ellentmondása

2018 - Áhítat, 2018. június 3. vasárnap , : Klotild névnap van  .

Hét témája: Az isteni és az emberi gondolkodás ellentmondásai

Mt 16,22–28

Akaratunk csak akkor és csak addig lesz mennyei, amíg gondolkodásunk és szavaink forrása a Szentlélek.

„Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére. Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.”

Magyarázat

„Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.” (Mt 16,16–17) Mindezt a mai igénket megelőző történetben olvashatjuk. Ilyen gyorsan változhat gondolkodásunk, és ebből kifolyólag szavaink forrása? Egyik esetben az Atyára figyelve mennyei kijelentéseket értünk és vallunk meg, ezek után pedig emberi gondolkodásunk homályba borítja Isten akaratát, és akaratlanul is a Sátán szócsövei leszünk? Ha ez megtörtént Péterrel, megtörténhet velünk is? Az istentiszteleten boldogan és teljes hittel énekeljük, hogy „Jézusért élek egészen!”, hazaérve vagy még el se jutva otthonunkig már vitatkozunk, összeveszünk, kritizálunk, mert átkapcsolunk emberi „üzem­módra”. Jól van ez így? Tényleg az a magyarázat minderre, hogy mi csak „gyarló” emberek vagyunk?
Megváltónk nem engedte, hogy Péter ezt természetesnek vegye. Miután megintette, elkezdte tanítani – és vele együtt a többi tanítványt is – a folyamatos „Jézus követés” feltételeiről (Mt 16,24–26). Amikor saját önző, félelmeinkkel teljes gondolkodásunk kerül előtérbe, az másokat is veszélybe sodor, bűnre csábít. „Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jak 3,10)

Imaáhítat

Esedezzünk, hogy az Úr emelje ki a szenvedélybetegeket a pusztulás verméből! (Zsolt 40,17)

(Paróczi Zsolt)