Keresztény történet - A kísértéstől a bűnig

A kísértéstől a bűnig

 

“Senki se mondja, amikor kísértésbe jut, az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” (Jakab 1, 13-15)

Jancsika egész délelőtt a szekrény tetején lévő süteményes dobozt bámulta. Gondolataiban felidézte azokat a finom csokis sütiket, amelyeket vasárnap majszolt az ebéd után. A maradékot édesanyja a dobozba tette el, ami mágnesként vonzotta csillogó szemecskéit.

Milyen jó lenne abból most csemegézni! Édesanyja megtiltotta, hogy hozzányúljon, csak az ő engedélyével lehetett süteményezni, és arra is várni kellett ebéd utánig. De az még olyan messze van!

Amikor nem volt a közelben senki, úgy döntött, hogy megnézi közelebbről azt a dobozt. Ebből még nem lehet baj. Nézni, szagolgatni lehet a sütiket, csak enni nem volt szabad belőle. Odatolta a széket és felmászott, de nem érte el a célját. A polcon lévő vastag lexikonokra tévedt a szeme, ezekből a székre cipelt egy párat és újra felmászott. Üggyel-bajjal, de meg volt a zsákmány, amit boldog elégedettséggel gyorsan bevitt a szuperbiztos búvóhelyére, a lépcső alatti beépített tárolóba.

Izgalommal nyitotta ki a dobozt. Pompás csokis vaníliás illat töltötte be a szűk tároló kicsiny légterét, alig győzte szimatolni a finom édességet. És milyen jó csokis mindegyik! Kézbeillő a formájuk, és puha a tapintásuk – állapította meg a kis szakértő. Negyed óra múlva a doboz ismét a megszokott helyén állt, és még arra is volt idő, hogy a széket és a könyveket elpakolja. Ebédnél Jancsika csak piszkálta az ételt, pár falatnál többet unszolásra sem bírt megenni. Alig várta, hogy kimehessen az udvarra játszani. Javában hordta kis dömperével a homokot az épülő várához, amikor édesanyja gyanakvó tekintettel állt meg előtte.

– Jancsika, nem tudod véletlenül, hogy a dobozból hová tűntek a sütemények?

A kisfiú megdermedt a váratlan kérdésre, félénken pislogott, mint amikor legutóbb a fogorvos bácsinál nagyra kellett nyitni a száját. Ez most nem hatotta meg édesanyját, türelmesen várta a választ. Jancsika hirtelen feltalálta magát, és lelkesen magyarázni kezdett:
– Én, csak meg akartam nézni, hogy meg vannak-e a sütik. Aztán meg kellett tudnom, hogy jók-e még. Közben véletlenül az egyikbe beleakadt a fogam, és nem tudtam kihúzni. Ez a süti nagyon jó volt, de ellenőriznem kellett a többit is.

A kísértésből gyorsan át lehet esni a bűn oldalára. Gyerekkorunk óta értünk hozzá, hogy miként mentegessük magunkat, ha megtörténik a baj. Megállni a sokféle kísértésben lehetetlen az Úr segítsége nélkül, ez a harc egész életünkben tart.

Mégis:

“Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”
(Jakab 1, 12 )

(Zs)