A mennybemenetel
Csak száll, csak száll, emelkedik,
És önnön fényében ragyog,
Alatta örvénylenek már
A mélységben a csillagok.
Embernek szédül a feje,
S borzong a gondolatra is:
A csillagokra nézni - le!!
Ember az üdvösség ízét
Akkor érzi, ha fölveti
Bús éjeken tekintetét,
S kigyúl a lelke csipkebokra.
Ő - letekint - a csillagokra.
Reményik Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése