Keresztény vers- A mennybemenetel imája

A mennybemenetel imája

Hol már Isten nem segíthet, a lélek
Szava elakad hirtelen, dadog az idő,
Mert felfelé száll a füst, a lángoló
Nemzetek tüze, mely vakká tette
A világot. Elhalkul a "tojáséj", s
A nagy világosságban mennybe
Megy a lélek, fényesség csillan meg
A trapéz égbolton, míg ég a kunyhóban
Egy gyertyaszál. Engedd Uram, hogy
Közelebb lépjek hozzád, s letérdelve
Maradjon erő bennem, elmesélni
Az életem. Nem szavatkozni s
Ítélkezni, de igazság lámpása lenni
Nagy titok, s a Paradicsom pecsétjének
Őrzője vagyok. Két kezemet
Kitárom, úgy kérem jó Istenemet,
Boruljon a világra, akár egy lepel,
S óvja, védje az embereket, mert
Ragyog az idő egy új világra,
Megcsendül a sors, s hirtelen
Átrendeződik a kozmosz.
Elengedem, mi nem szolgál
Engem, szavam, anyagi dolgaim,
S múltamat. De fel is veszem
A mennyek kulcsait, onnan kérve
Irgalmasságot és békét. "Atyám,
Kezedbe ajánlom lelkemet",
"Szoktatom szívemet a csendhez",
S égi világ nagy titok, hozzád
Éberen simul, engedj bepillantani
A mennybe, hogy hitemet erősítve
Megmaradjak, mint angyal, ki
Közvetít ember és Isten keresztútján.
Elvégeztem sok dolgomat, hozzád
Fohászkodom, áldd meg a nemzeteket
És az univerzumot, s ha nehéz is az igám,
Én az embereket szolgálom, és imádom
Az Istent, bárhova is vigyen sorsom.
A szeretet vértanújaként csak ráadás
A menny, s ha majd megérdemlem,
Elhagyom a világot, s égi hazámba
Költözöm örökre, a fénybe.

                                   Elbert Anita