Keresztény vers- Írás a kézen

Írás a kézen

„Mivel drágának tartalak, és becsesnek,

mivel szeretlek…” (vö.1Móz 12,1-3;

Ézs 43,1-5)

Így szól a Mása-nincsen,

a Soha-nem-múló,

a Megnevezhetetlen

s mégis Nyilvánvaló:

„Kezem neveddel jelzett,

kezedben lásd nyomát;

szeretlek úgy, ahogy csak

apád s anyád.

Egy vén emberhez szóltam

az ősi múltban itt:

Eredj el innét s hagyd el

barátaid!

És ő, szavamat hallva,

nem kérdi: Mért? Hová?

Körül se néz, elindul,

s megy, egyre megy tovább.”

Lehet, hogy még nem érted,

az Írás mit mutat,

elég, ha járod, mint ő

homályban is utad.

Ha sokszor fáj az élet,

az éj s nap egy sírás,

javadra lesz, csak bízzál,

e kézírás.

S mint egykor az a vándor

hazára s házra lel,

új legyen néked is majd,

ahogy hiszel.

Olvassad hát és értsd meg,

mit írva rejt kezem:

„Én rólad soha meg nem

feledkezem!”

Albrecht Goes

(Fordította: Fükő Dezső)