A NÉGYFÉLE TALAJ
Magot szórnak áldott kezek,
Némely mag az útra pereg.
A madarak mind felszedik,
Tiszta búza kárba veszik.
Némely hullik kősziklára,
Kicsírázik nemsokára.
Jaj, de nézd csak, mi lesz vele:
Hamar kiég, nincs gyökere!
Ismét másik gyom közé hull,
Ez is kikél de elpusztul.
Hogy is élne, hogy nőne meg?
Elfojtják a vad tövisek.
Jó földbe is pereg a mag,
Kicsirázik, meg is marad.
Hamar megnő, csupa kalász,
Bőséges lesz az aratás.
Én Istenem! Kérlek, tegyed:
Útfél, szikla, gyom ne legyek.
Hanem legyek dús televény,
Sok gyümölcsöt teremjek én!
Papp Ákos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése