Napi áhítat- Készek voltak segíteni

Készek voltak segíteni

2018 - Áhítat, 2018. április 30. hétfő , Katalin, Kitti névnap van

Hét témája: Munkák és munkások

2Krón 28,5–15

Segíteni valakin tettekkel lehet. Aki csak elméletileg segítőkész, az valójában irgalmatlan.

„Ezért Arám királyának a kezébe adta őt Istene, az ÚR. Megverték, sok foglyot hurcoltak el tőle, és Damaszkuszba vitték őket. Izráel királyának is a kezébe került, és az is nagy vereséget mért rá. Pekah, Remaljáhú fia ugyanis levágott Júdában egy napon százhúszezer embert, akik mind bátor harcosok voltak. Ugyanis elhagyták őseik Istenét, az URat. Zikri, egy efraimi vitéz pedig meggyilkolta Maaszéjáhút, a király fiát, Azrikámot, a palota felügyelőjét és Elkánát, a király helyettesét. Az izráeliek fogságba vittek honfitársaik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt. Nagy zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt elvitték Samáriába. De volt ott az ÚRnak egy prófétája, név szerint Ódéd; ez kiment a Samáriához érkező sereg elé, és ezt mondta: Őseitek Istene, az ÚR haragra gerjedt Júda ellen, és a kezetekbe adta őket, ti pedig sokat levágtatok közülük eget verő indulatotokban. És most azt gondoljátok, hogy leigázhatjátok a júdaiakat és jeruzsálemieket, hogy rabszolgáitokká és rabnőitekké legyenek, pedig ezáltal magatokat teszitek vétkesekké Istenetek, az ÚR előtt. Azért most hallgassatok rám: Engedjétek vissza a honfitársaitok közül ejtett foglyokat, különben az ÚR izzó haragja fordul ellenetek! Akkor előállt néhány efraimi főember: Azarjáhú, Jehóhánán fia, Berekjáhú, Mesillémót fia, Jehizkijjáhú, Sallúm fia és Amászá, Hadlaj fia, azokkal szemben, akik a hadjáratból jöttek,és ezt mondták nekik: Ne hozzátok ide a foglyokat, mert amit ti akartok, az a mi vétkünk lesz az ÚR előtt, és a mi bűneinket és vétkeinket szaporítja, pedig úgyis sok a vétkünk, és az ÚR izzó haragja fenyegeti Izráelt. Otthagyták azért a fegyveresek a foglyokat és a zsákmányt a vezető emberek és az egész gyülekezet előtt. Ekkor név szerint kijelölt férfiak álltak elő, és gondjaikba vették a foglyokat: a mezíteleneket mind felöltöztették a zsákmányból, ruhát és sarut, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengéket szamarakon szállították, és elvitték őket honfitársaikhoz Jerikóba, a pálmák városába; azután visszatértek Samáriába.”

Magyarázat

Minden munka fárasztó. Még az is, amit az ember esetleg örömmel végez, önszántából, akár kedvtelésből. Hát még a mindennapi taposómalom. Pénzt keresni, mert a családnak enni kell, öltözni kell, a fejünk fölé tető kell. Nekünk épp elég ez. Ne várja tőlünk senki, hogy más bajával is mi foglalkozzunk. Persze nem vagyunk szőrösszívűek, de hát azért vannak a segítő szervezetek, hogy kezeljék az ilyen helyzeteket.
Nem is tűnnek olyan idegen gondolatoknak, ugye? Sajnos. Aztán nem értjük, hogy lett ilyen a világ. Az emberekből kiveszett az irgalom. Csak hát belőlünk is. Megkönnyezzük a régi novellákat, amelyekben egy nincstelen bicebóca tízórait kap az osztálytársaitól, egy tanító úr ingyen vállal egy szegény, de okos diákot, s az öreg suszter „rosszul” ad vissza a megszeppent, rongyos kölyöknek. Olyan nosztalgikus. És robotolunk tovább magunkért.
Tény, hogy nem tudjuk megoldani a világ összes problémáját. Mint ahogy az is tény, hogy aki nem tud túllátni a saját szükségletein, önzővé válik. Isten elkészíti mindegyikünk előtt a jót cselekvés lehetőségeit: vegyük észre, és hajoljunk oda hozzájuk azzal, amivel enyhíteni tudunk a szenvedésükön!

(Szommer Hajnalka)