Keresztény vers- Prédikátorok

Bede Anna


Prédikátorok

"Akkor a Döbreczeni Ekklésiához
írást küldtek Morva husziták,
hogy praedikatort és oskolamestert
kérnének, mert a lelkek szomjúhoznak,
mert elrejtőzött előlök az Isten
s nem tudnak Hozzá miként szólani."


A morva dombhát alszik. Itt vagyok,
elnézem álmát. Csak a holt kövek
virrasztanak: az élőket túlélik a holtak...

Jöttem modern polkaimból,
sok prédikátor és oskolamester
késő sarja, magam is prédikátor...
de nem kérd senki már hitem felől,
mert tudást nyertek, s nem várnak csodát.

"És szekerek menének Pesten át
és Bétsen át, a tél pusztáin át,
a praedikátorok, asszonyaikkal
s gyermekeikkkel, vitték az Igét,
a magasba-szállás varázslatát,
a lázadást, a megváltás hitét."

Adjátok vissza, morva kis faluk,
a hitet, a lázadni- lázítót,
a kazamatáktól sem szörnyedőt,
mely koszlott, penészes falak között
megtart, s nem enged aláhullani!
Ímé nekem is vagyon Istenem,
s én sem tudom, miként szólítsam Őt,
csak vallatom az éj holt árkait,
ahol a por s meteor-halmok mélyén
betemetett harangok bonganak.