Az igazság bizonyítéka
Egy fiatal olasz
lány – szemmel láthatóan
elmerülve egy kis könyv olvasásában
– egy gyümölcsös elárusítóhelynél
üldögélt. Egy úr megállt, hogy gyümölcsöt
vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas
olyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szégyenlősen
válaszolta a lány:
– Isten szavát, uram!
De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdezte
tehát:
– Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta:
– Isten maga.
– Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Sohasem
látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhatta
volna?
A lány zavarba jött, és néhány pillanatig csendben
volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt
mondta:
– Uram, ki mondta önnek, hogy van egy Nap ott
fenn, az égen?
Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta:
– Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra,
hogy valaki mondja. A Nap saját maga beszél erről.
Felmelegít engem. Szeretem a fényét.
A fiatal olasz lány komolyan válaszolta:
– Világosan mondta, uram, ami a Napot illeti. Én a
Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet. Világosságot
ad. Szeretem a fényét és a melegét. Senki más, csak
Isten
tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok
ebből a könyvből.
A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen
továbbment.
S.
D. Gordon
„Az
Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.
Az
Úr intő szava határozott, bölccsé teszi
az együgyűt” (Zsoltár
19,8).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése