Keresztény vers – ERŐM FELETT

ERŐM FELETT

...ma Illést láttam a pusztában
csüggedten, fáradtan, egyedül,
a többezer éves időfal
közöttünk hangtalan ledül,
és odaülök én is mellé
töprenkedőn és csendesen:
- előttem is egy puszta van,-
mondom, - kínoz a sejtelem,
olyannak látom életem!
- Nem lehetne másfelé menni?
Jaj, ez az út nagyon nehéz...
Illés elé egy tál pogácsát
helyezett az angyali kéz.
- Égi manna! égi pogácsa!-
Utánanyúlok és eszem,
aztán fáradt, nehéz alvásra
csukódik le a két szemem.
A puszta zúg rejtelmesen...
De Illést felkölti az angyal
s én is fölébredek vele,
még vaksötét van, éj közepe,
a puszta árnyakkal van tele...
- Egyél! – hangzik a bíztatás-
„ erőd felett való utad van!”
Habozás nélkül eszem én is,
míg visszhangot ver bennem halkan:
„Erőd felett való utad van...”

Erőm felett való utam van?
- Akkor Illéssel megyek!
Vele lábalok át a pusztán,
mert ha nagyon fáradt leszek,
előttem lesz az Isten-adta
lélek-edző égi pogácsa!
Az én erőmből nem sok futja,
de az Övének nincsen gátja!

Erőm felett való utunkat
Isten erőnk felett megáldja!

Lukátsi Vilma