Keresztény történet- Az irgalmas samaritánus – kicsit másképp

Az irgalmas samaritánus – kicsit másképp 


A Jeruzsálem – Jerikó közötti út évezredek alatt nem sokat változott.
Akárcsak az ember élete. Mi is ugyanúgy a halálba tartunk, mint az
Újszövetség emberei. Fejlődés ezen a területen nincs. Megszületik valaki
és meg fog halni. Mivel Jézus a példázata elejére ezt az utat választja
helyszínnek, sokan úgy gondolják, hogy nem is példázat ez, hanem egy
megtörtént eset. Nem tudjuk, de a történet roppant élethű. Megy ez az
ember akarva, nem akarva, lefelé ezen az úton, és ekkor éri egy támadás.

A támadás olyan lehetett, mint amilyen ma is. Vad, gyors és brutális.
Talán átéltünk már mi is támadásokat az életünk során. Azt se tudtuk,
hogy honnan. Teljesen gyanútlanul megyünk, egyszer csak ránk támad egy
erő, és kifoszt bennünket. A Sátán támadásai is ilyenek a mi “jerikói”
útjainkon. Esetleg átéltük már azt, hogy ilyen magányos, bajba jutott
emberek voltunk.

Fekhetünk egyedül, kifosztva, csúffá téve és senki nem jön arra. Aki
átélte már ezt az élete útjain, az megérti a Jeruzsálem – Jerikó közti
úton bajba jutott embert. Ezek mi vagyunk. Ilyen lehetek én is, te is.
Nézzük csak ebből a szemszögből e történetet napjainkra átvetítve, talán
jobban megértjük a példát!

- Miközben itt fekszem véresen, félholtra verve az erdei ösvényen, talán
másodszor is elbúcsúztam már az élettől. Nincs remény. Nem jön erre
senki. Ekkor hirtelen, lépéseket hallok. Ki jöhet? Erőlködve felnézek,
hátha a támadók jöttek vissza! Az ember ebben a világban már gyanakvóvá
válik. Ám nem a támadóim jöttek. Messziről látszik: egy lelkész jön.
Ekkor megörülök. Ó, milyen áldott az Isten! Megmenekültem! Ez zakatol a
fejemben. Egy pap, Isten szolgája jön felém, ő meg fog menteni engem!
Összeszedem maradék erőmet, sugárzó arccal felemelkedek kicsit. Intek
neki, gyere, siess, segíts rajtam! Talán hörgök is valamit összevert
ajkaimon át. S mit látok? Ez a lelkész, (aki e történetben szintén én
vagyok), átmegy az út túlsó oldalára, és sietős léptekkel távozik.
Rettenetes! Elment! Ebben volt minden reményem, és ez is elment! Egy
*pap! *Isten szolgája* *és mégis itt hagyott. Mit várjak a többi
embertől, ha az Isten szolgája is ilyen?! Akkor én már itt maradok
végleg. Talán meg is halok. A sebeim még jobban fájnak, de azt hiszem,
legjobban a szívem fáj. A nap egyre jobban süt, a homok éget, az ájulás
határán vagyok, amikor újra lépteket hallok. Mégis csak van remény! Újra
összeszedem minden maradék erőmet, s látom, hogy egy presbiter
körvonalai bontakoznak ki a forróságtól reszkető levegőben. Ő nem
lelkész, ő templomszolga. Megint örülök. Uram, köszönöm, hogy erre
vezetted! A papok azok nagy urak, ez viszont egy egyszerűbb ember,
templomszolga. Megszokta a piszkos munkát, nem úgy, mint a papok. Ő
biztos segít rajtam. Most már tényleg megmenekülök. Reménnyel telve
nyújtom felé a kezemet. S mit látok? A presbiter is (aki megint csak
lehetek akár én is), átmegy az út túloldalára, és sietve távozik. Most
már elég, már jobb lenne, ha meghalnék. Milyen ostoba is vagyok?! Hogy
hihettem egy percig is akárkinek! Hányszor becsaptak már?! Most
fosztottak ki. Mit érnek itt a lelkészek is, és a presbiterek is? Inkább
jönne már a halál! Ekkor újra lépéseket hallok. Azt mondom: Nekem már
mindegy, én már oda se nézek. Úgy sem segít rajtam ez sem. Jobb, ha az
ember nem is vár semmit. Akkor legalább nem csalódom! Csakhogy a lépések
egyre közelebb jönnek. Ez nem lehet igaz, gondolom, de azért felnézek.
Á, csak egy cigány, akit mindenki gyűlöl, és (aki lehetnék én is?) Mit
várhatok tőle? Hiszen ők sem szeretnek bennünket. Ekkor vizet érzek a
szájamban, sebeimre hűvös olaj csordul, gyengéd kezek kötözik be.
Perceken belül úton vagyok egy orvosi rendelő felé. Segített a
megvetett, a lenézett, a kigúnyolt, a senki. Aki “csak” egy cigány.

Fejtsük most meg ezt a történetet. A jerikói út az a mi életutunk, és mi
vagyunk az az utas, akinek mennie kell. Látjuk, hogy hogyan kerülünk
ilyen helyzetbe, és mekkorákat csalódunk. Ez szomorú tény. De vajon ki
ez a cigány ember, akit mi semmibe veszünk, de aki mindig ránk ér. Aki
téged gőgösen ott nem hagy. Akire mi ugyan ügyet sem vetünk, ha jól megy
a sorunk. Akit lenézünk, akit az emberek leköpnek, de azért ha bajban
vagy, megáll melletted. Te csalódhattál az emberekben, de Őbenne soha.
Ki lehet ez a cigány ember? Tudnunk, kell, hogy maga az Úr Jézus az, aki
hozzánk lép.

És most ne csak a magunk életére nézzünk. Világméretekben is igaz ez a
példázat vagy történet. Mert amikor az emberiség elindult azon az úton,
amit úgy hívunk, hogy világtörténelem, az is egy ilyen véres út. Az
emberiséget is érte egy brutális támadás, amit úgy hívunk, hogy ősbűn.
Ki volt az, aki az emberiség mellé odalépett, a mennyekből eljött
érettünk, hogy gyógyítsa sebeinket, akire nem is számítottunk, mégis
felemelt bennünket, és hordozott? A rablótól, a gonosztól biztonságba
vitt minket? Ki lehet e világ “cigánya”? Nos, *Ő,* *JÉZUS.*
Világméretekben is. Akit megvethettek, mint a zsidók a szamaritánust.
Lenézhettek és rálegyinthettek, mondhatták rá, hogy csak egy kóbor,
názáreti ácslegény. Akinek a szavaival azóta is kötözködnek. Akinek a
Bibliáját ma is megvetik. Csakhogy amikor kifosztottan ott vagyunk az
“útszélen”, akkor Ő mindig odalép hozzánk. Mi nem érünk rá, az Ő Igéjére
sem. Ő ránk ér. Sebeinkre balzsamot, lelki sebeinkre Igéjének gyógyírját
tölti. Amíg mi értelmezgetjük, hogy mi is az a felebaráti szeretet,
addig Ő cselekszik. Ő jön és teszi a Lélek általi sebkötözést. Ilyen
egyszerűen mutatja meg Jézus, hogy ki is a te fele-barátod.

*Mindenek felett Ő. *