AZT MONDJÁK...
Azt mondják, hogy fényt hintek
szerte-szét
- És olyan sötétnek tudom magam. -
Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!
-
Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.
De bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet. –
Azt mondja, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.
- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok. –
Ó, Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt át lelkemen:
Nem enyém a fény, csak bennem jár,
Istennek köszönjétek, - ne nekem!
Reményik
Sándor (Isten
közelében, 48)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése