Keresztény vers-Kálvin

Muraközy Gyula 

Kálvin 


Két arca van: az egyik rám mered, 
Mint büszke kőszirt nyüzsgő völgy felett, 
Lelkünkbe néző lelkiismeret. 

Dacos kemény arc. Gránitból faragták. 
Tekintete a végtelen szabadság. 
Belécsonkulnak gyilkos, balga szablyák. 

Századok fölött virraszt egyedül, 
Magános, büszke csönd veszi körül, 
Lelkén az óriások gondja ül. 

A másik arca szenvedő, szelíd... 
Hordozza titkon mások könnyeit, 
S magányok mély völgyébe rejtezik. 

Alázatos arc... Remegő gyerek... 
,....Amazt mi látjuk, földi emberek, 
Ezt csak az Úr, a csillagok felett.