Húsvét második napja

FELTÁMADOTT    

Zeng-bong a húsvéti harang,

s mint millió fehér galamb,

ujjongva röppen szét a hang

elűzni gondot, bánatot:

- Feltámadott! Feltámadott!

Tavaszi szél repes, dalol,

fű kacag az avar alól,

fa a fának, hegy a völgynek

adja tovább a szózatot:

- Feltámadott! Feltámadott!

Feslő levél erről susog,

kicsiny és nagy legátusok

viszik a nagy hírt szerteszét:

nem maradt sírban a Halott,

- Feltámadott! Feltámadott!

Ne sírj özvegy, ne sírj árva,

nincs a sír örökre zárva,

ölelheted még boldogan,

ki egyidőre itt hagyott...

- Feltámadott! Feltámadott!

Ne sírjatok édesanyák,

a síron túl egy új világ,

tökéletes öröm árad,

és semmi meg nem rothad ott...

- Feltámadott! Feltámadott!

Ujjongj béna, szegény, beteg,

virulni fog még életed,

gazdag leszel, ép és erős,

jövőd Krisztusra bízhatod:

- Feltámadott! Feltámadott!

Halld meg te is, küzdő magyar:

bús sorsod éje nem takar,

higgy annak, ki örökre él,

s felkél, majd fényes szép napod!

- Feltámadott! Feltámadott!

Húsvéti hit lobogj, lobogj,

s minden szívet egy hitbe fogj,

ez a szegény, beteg világ

higgye a boldog szózatot:

- Feltámadott! Feltámadott!

Ujjongj szívem, dalolj remény!

Él Krisztus, s Benne élek én,

nem ijeszt halál, sem pokol:

porrá lesz bár szívünk, agyunk,

feltámadunk! Feltámadunk!

               Bódás János