Néha
fájdalmas a szeretet is
2018 - Áhítat, 2018. június 2.
szombat, Anita, Kármen névnap van .
Gal 4,12–20
Sokszor nem könnyű az igazság mellett szeretve nevelni a ránk bízottakat.
De mindannyiszor Isten teszi általunk.
„Testvéreim, kérlek titeket: legyetek
olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok
meg. Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben
hirdettem nektek az evangéliumot, és ti mégsem estetek abba a kísértésbe,
hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy
fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hova lett a ti
boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a
szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna. Most pedig az
ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? Nem jó szándékkal
buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán
értük buzgólkodjatok. Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik,
és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, gyermekeim, akiket újra
fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek
Krisztus. Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és más hangon beszélni
veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.”
Magyarázat
A „fiúság” téma e heti körüljárásának a
tortájára ez a mai igeszakaszunk a „hab”. Igaz, kicsit keserű. Mert Pál egy
olyan élethelyzetbe került, amely izgatott bizonytalanságot és kétkedő
kérdéseket vetett fel benne. Vajon volt értelme a fáradságos szolgálatnak?
Megérte oly szemléletesen közvetíteni és elfogadtatni az evangéliumot? Akik
elindultak a Krisztus követésében, megmaradnak mindvégig és mindannyian?
Annyira gyötrik ezek a kérdések, hogy kiszakad belőle a megszólítás:
„Gyermekeim!” Ez nagy jelentőségű, hiszen Pál ezt a szót csak itt (!) használja
leveleiben. Törekszik a szeretetteljes kapcsolatra, csak jót akar
gyermekeinek...
Hányszor teszünk, mondunk mi is olyanokat gyermekünknek, szeretteinknek, ami a jóakaratunkból meg a nekik jót akarásunkból fakad! S hányszor nem úgy fogadják, ahogy azt a javukra kívántuk! Főleg, hogyha továbbra is kiállunk az igazság mellett. Pedig lehet, hogy korábban ők is örömmel fogadták, mint Pált először a galaták (13–15. v.), de mostanra hova lett a boldog, szeretetteljes kapcsolat?
Ha ilyen bizonytalan életkörülmények között vagy is, vállald hűséggel az igazságot, hogy eszköz maradhass szeretteid Krisztusnak nevelésében!
Hányszor teszünk, mondunk mi is olyanokat gyermekünknek, szeretteinknek, ami a jóakaratunkból meg a nekik jót akarásunkból fakad! S hányszor nem úgy fogadják, ahogy azt a javukra kívántuk! Főleg, hogyha továbbra is kiállunk az igazság mellett. Pedig lehet, hogy korábban ők is örömmel fogadták, mint Pált először a galaták (13–15. v.), de mostanra hova lett a boldog, szeretetteljes kapcsolat?
Ha ilyen bizonytalan életkörülmények között vagy is, vállald hűséggel az igazságot, hogy eszköz maradhass szeretteid Krisztusnak nevelésében!
(Papp Dániel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése