Napi áhítat- Kiment a bűn fogságából

Kiment a bűn fogságából

2018 - Áhítat, 2018. június 11. hétfő , Barnabás névnap van .

Hét témája: Isten szeretetének bizonyossága

2Sám 7,18–29

Ne te küszködj! Szabadulásod Krisztusnál van.

„Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, URam, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, URam! De miért beszélne tovább Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, URam! A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal. Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, URam! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten, egészen úgy, ahogyan magunk is hallottuk. Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmetes dolgokat vitt véghez, mint ahogyan te kiűztél nemzeteket és isteneiket néped elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? Így erősítetted meg magadnak népedet, Izráelt, hogy örökké a te néped legyen, te pedig, URam, az Istenük lettél.
Most azért, URam Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogy megígérted! Akkor nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek URa Izráel Istene! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. Te, ó, Seregek URa, Izráel Istene, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. Valóban, Uram, ó, URam, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Uram, ó, URam! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!”

Magyarázat

Gyerekként tanúja voltam, ahogy hívő édesapámat hatalmába kerítette a részegeskedés és az ennek megfelelő baráti társaság. Tanúja voltam a bűntől megkötözött ember harcának. Egy láthatatlan, emberileg elszakíthatatlan láncon függött és vergődött tehetetlenül az az ember, akire felnéztem. Bizonyos idő múlva ő is és a család is kimerült az emberi megoldások sikertelenségében. Annak a feszültségében éltük meg a napokat, hogy vajon szereti-e Isten még őt, a vétkezőt, és van-e még számára szabadulás. Édesapám ígéreteket tett, erőlködött megtartóztatni magát, de csak rövid ideig tartott a siker. Végül nem maradt más, mint megragadni Isten szeretetének ígéretét, és megengedni neki, hogy megoldja a problémát. Egy életre megtanultam, hogy Isten szeret, és ennek bizonyítéka az, hogy eljött értünk bűnösségünk sötét mélységébe, és Krisztus drága vérén kiváltott, eloldozva rabláncunktól. S a legnagyobb ajándéka, ami napról napra hátborzongatóan édesebb, hogy családjába fogadott, és velünk, a mi megváltásunkkal szerzett nevet magának a világmindenségben.
Méltó, hogy ma se okoskodjunk és erőlködjünk, hanem bízzuk rá régi természetünk újjáformálását! Hisz erre úgyis csak ő képes! És ráadásul akarja is...

(Győrfi Tóbiás (Barót))