Ezékiel
Hányszor elmondtad nekik
Ezékiel,
az intéseid, próféciáid
ki hiszi el?
Kemény nyakú nép ez,
nem ért példázatot,
beszédet,
a füle süket, a szeme
vak,
minek is töröd itt
magadat?
Ki ad neked jutalmat
ezért?
Hiábavaló az intés, a
beszéd.
Azt mondod nekik,
válasszanak,
aki megtér Istenhez,
életben marad.
Az áldozóhalmokon vár a
halál,
a halál mögött a kín,
a sötétség fejedelme
áll.
Ezékiel, te
figyelmeztetted őket,
a hűtleneket, a
pártütőket,
mocskos dolgaikat
felemlegetted
- csak nevettek rajtad
és folytatták pontosan
ott,
amit velük a kíváncsiság
abbahagyatott
mert mégiscsak megnézték
mit mond megint a bolond
- csak a bolond az
megint, gondolták,
nem értették soha, hogy
Isten
adja magát egyre elébük.
Mert megpróbálja elérni
őket,
a hitetleneket, a
pártütőket,
akik pöffeszkednek
vidáman,
özvegyek, árvák
nyomorult honában,
ahol csak az ártatlanok
sírnak,
árokparton, útszélen
egyedül,
a többiek nem tudják,
fel nem fogják,
hogy valaki odafönt
kivonta kardját,
s már menetelnek a
kegyetlen hordák,
a babiloni seregek,
Nebukadneccar jön,
hát csak nevessetek…
Szabó Szilvia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése