Egy csepp a tengerből
Mennyire
változatos a léte,
pedig
senki sem aggódik érte,
hiszen
csak egy csepp a tengerből,
Nincs
színe, fénye, igéző éke,
ő
a magányos életek képe,
pedig
nagy tettekre lett teremtve.
Társaival
ő a tenger árja,
süvítő
szél bősz paripája,
inog
a bérc, s porlad sziklája.
Alakja
mennyire változatos:
pára,
harmat, hókristály, csillagos
jégvirág
a kis szobám ablakán…
Lent
volt a mélyben, komor sötétben
s
mint bárányfelhő jár most az égen,
fürdőzik
a nap szelíd fényében.
Égi
mezőről mégis visszatér,
mert
vonzza a föld, hajtja a szél.
Körforgása
soha véget nem ér.
Csillámló
harmatcsepp, bús életem,
Istenre
figyelj te szüntelen,
reád
nem a föld vár, hanem a menny!
Gerő
Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése