Fülembe zsong egy régi ének,
Dallama folyton bennem zeng.
Egy napra, hogyha visszanézek,
Gyermekkoromból visszacseng.
Anyám dalolta,
Virradat óta,
Szinte hallom a lágy szavát:
,,Az Úr meghall imát..."
Játszottam fenn a nagyszobában,
De jól hallottam énekét,
Gyönyörködtem a dallamában,
S mondogattam a szövegét.
Meg is tanultam,
Fennen daloltam,
Rengettem szinte a nagyszobát:
,,Az Úr meghall imát..."
Azóta, hajh, de sokszor voltam
A betegágyon, betegen,
És ott a lázban, félig holtan
Fülembe csengett énekem.
Vigaszra vártam,
S vigaszt találtam,
S szívemet öröm járta át:
,,Az Úr meghall imát."
Elszállnak a gyermekévek,
Az idő egyre lépeget,
S a szülőknek és gyermekének
Koporsó-szalag integet.
Nincs megállásunk,
Nincs maradásunk,
Megyünk, de vágyunk egy új hazát:
S ,,az Úr meghall imát..."
Mike Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése