Hajnalcsillag

Horváth Tibor

Hozzád    emelem fel szemeimet Hajnalcsillag

Te világítod meg ösvényemet, Hajnalcsillag.

Jöjj és ébreszd fel az embereket, majd ha virrad

Nyitva találod az ablakomat, jöjj el, hívlak!

Éjszaka látom, hogy a tó vizén, mintha élne: úgy remeg a fény

 És vár, hív a végtelen. És lángra gyúl szivem.

 És várom, hogy szólj nekem, Istenem!

 Hajnalcsillag, kelj fel szívemben

Kint olyan sötét az ég!

Fényed ragyogja át életem!

Hogy mindenem

TE légy! Közel van, amit már megálmodtam:

A világ végállomás.

Utolsó előtti megállóban sok ismerős felszáll!

 Éjszaka látom, hogy a tó vizén, mintha élne:

 úgy remeg a fény

 És vár, hív a végtelen.

 És lángra gyúl szivem

És várom, hogy szólj nekem, Istenem!

Hozzád emelem fel szemeimet Hajnalcsillag

Te világítod meg ösvényemet, Hajnalcsillag.

Jöjj és ébreszd fel az embereket, majd ha virrad

Nyitva találod az ablakomat, jöjj el, hívlak!