Új Forrás
Egy reggel önkéntelenül
csendült fel a fülemben szöveggel együtt: „Te vagy, amikor elmúlik ez a világ…”
és jött is a második sor: „örökkévaló rendíthetetlen kőszál…” Gyorsan felírtam
egy cetlire és bevágtam a fiókomba mert el kellet sietnem. Valahányszor
elővettem, erős késztetést éreztem a folytatásra. Aztán jöttek az akkordok… és
jött vele az égész dal is. Az üzenethez illő feszült méltóságot végül az iraki
kurdok zenéjében gyakran használt öt-nyolcados lejtésében találtam meg. Számos
ott hallott dallam emlékeztet a közel kelet kétezer éves keresztény
folytonosságára. Zengjen tovább ezzel a dallal is az a korokon, birodalmakon,
véres pogromokon és népirtásokon át emelkedő sóhaj és a hit megújuló mozgalmain
keresztül áradó esedezés, amely megállíthatatlanul hömpölyög a végső
beteljesülés felé.
Te vagy, amikor elmúlik ez
a világ
Örökkévaló, rendíthetetlen kőszál!
Te vagy amikor lehullnak a
csillagok,
A Nap és a Hold többé már nem ragyog.
Te vagy, akire várnak a
szigetek,
Karodba vetik a
reménységüket.
Mikor a tenger és a hab
zúgni fog,
Szárnyad árnyéka lesz az
egyetlen oltalom
R.:
Szabadító, jöjj, ne késs!
Gyúljon fel ebben
Az éjszakában a fény!
Aki a kezdet és a vég,
Aki halott volt, de aki
örökké él!
Akkor a Földre rászakad az
a nap,
Eljön a bosszú, kiárad a
harag.
Nem lesz akkor, aki
megmenekül,
A Te nevedet hívják csak
egyedül!
R.:
Szabadító, jöjj, ne késs….
Akkor nagy hatalommal
És dicsőséggel
Az ember fia jön el
Az ég felhőivel.
Sír a föld, akkor
Sír minden nemzetség,
Látni fogják azok is,
Akik átszögezték!
R.:
Szabadító, jöjj, ne késs….
x2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése