Céltudatos,
szolgáló élet
2018 -
Áhítat, 2018. május 5. szombat , Adrián, Györgyi névnap van
Hét témája: Munkák és munkások
ApCsel 20,17–24
Nem a táv számít, hogy meddig jutunk el, vagy a
felszerelésünk minősége. Csupán egyetlen tény határoz meg mindent: hogy kiért
futunk.
„Milétoszból azután elküldött Efezusba,
és magához hívatta a gyülekezet véneit. Mikor azok megérkeztek hozzá, ezt
mondta nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába léptem,
hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak
teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók
cselszövései miatt értek. Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos,
hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és
házanként. Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez
való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. És most, íme, én
a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem
tudom, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy
fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még
az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot,
amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten
kegyelmének evangéliumáról.”
Magyarázat
Vannak ilyen emberek? Akiknek
semmi-semmi, de semmi más nem számít, csak az, hogy minél többeket megnyerjenek
Krisztusnak? Mi kellene ahhoz, hogy ilyenekké váljunk? Meg kellene látnunk és értenünk,
hogy ami körülvesz bennünket, csupán árnyék, ami rövid ideig tart, aztán
semmivé foszlik, és szembetaláljuk magunkat az örökléttel, a pokollal vagy a
mennyel. Egy hívő sem vitatkozik ezzel. Elméletben. De amikor körülnéz, és
meglátja az unokáját, a férjét, a házát, a tyúkokat a baromfiudvarban, a
kinevezését, vagy az új főnököt, hirtelen elárasztja az a földszagú
bizonyosság, hogy neki itt nagyon sok kötelessége, dolga van, mert hát ez itt a
valóság, ami körülveszi. Ha egyszer, csak egyetlenegyszer rádöbben úgy igazán
arra, hogy mindez elenyészik, és csak az az örök, amit Krisztusért tesz,
áthelyeződnek a hangsúlyok. Attól még etetheti a tyúkokat, várhatja az
unokáját, járhat az orvoshoz, de már nem ez jelenti az életét. Hanem Krisztus.
Csak őhozzá ragaszkodik, minden mást kienged a kezéből. Hagyja „történni” az
életet. A teendőit, céljait Krisztustól várja, és vele éri el, akár szenvedve,
az élete árán is. Mégis boldogan. Az árnyak helyett a valódit látva maga előtt:
Istent.
(Szommer Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése