A szív üzenete
Az élet
üzenete: valakit szeretned kell,
még ha cédrusfáidat, virágaidat, vagy a kedvenc patakodat,
valakit meg kell ölelned,
hogy megpihenhess szív-melegében,
valakinek oda kell adományoznod:
ez egy szál virág a kertemből, ez egy pohár víz a kutamból,
valakinek át kell nyújtanod:
virágzó gyümölcsfáidat, vágyad fénylő csillagát,
magányod riadt kismadarát,
- hiszen valahol biztosan már vár rád
a szerelem, a békesség, a megértés, a bizalom,
a boldogság -
valakit szeretni kell,
még ha fát, patakot, virágot,
mert ők is magánnyal terhesek
- és ha a léptek messzire távolodnak tőled,
láttukra a lábak legalább egy pillanatra torpanjanak meg -
mert a patak is tudja, mi a bánat,
- elég, ha csak visszagondol forrására! -
mert a fa is tudja, mi a fájdalom,
- mennyire nehéz is lehet rajta egy test! -
mert a virág is tudja, mi a szenvedés,
- ha hetek óta szomjúhozik! -
valakit szeretni kell,
valakit szeretni kell,
azt, akivel együtt tudsz haladni kéz a kézben
a keskeny úton az ég felé, Isten felé -
ó, füvek, fák, virágok
magányosak, némaságot fogadok,
éden tisztaságát illatozók,
kik csak akkor szóltok,
mikor kifogy a szó a halandóból.
még ha cédrusfáidat, virágaidat, vagy a kedvenc patakodat,
valakit meg kell ölelned,
hogy megpihenhess szív-melegében,
valakinek oda kell adományoznod:
ez egy szál virág a kertemből, ez egy pohár víz a kutamból,
valakinek át kell nyújtanod:
virágzó gyümölcsfáidat, vágyad fénylő csillagát,
magányod riadt kismadarát,
- hiszen valahol biztosan már vár rád
a szerelem, a békesség, a megértés, a bizalom,
a boldogság -
valakit szeretni kell,
még ha fát, patakot, virágot,
mert ők is magánnyal terhesek
- és ha a léptek messzire távolodnak tőled,
láttukra a lábak legalább egy pillanatra torpanjanak meg -
mert a patak is tudja, mi a bánat,
- elég, ha csak visszagondol forrására! -
mert a fa is tudja, mi a fájdalom,
- mennyire nehéz is lehet rajta egy test! -
mert a virág is tudja, mi a szenvedés,
- ha hetek óta szomjúhozik! -
valakit szeretni kell,
valakit szeretni kell,
azt, akivel együtt tudsz haladni kéz a kézben
a keskeny úton az ég felé, Isten felé -
ó, füvek, fák, virágok
magányosak, némaságot fogadok,
éden tisztaságát illatozók,
kik csak akkor szóltok,
mikor kifogy a szó a halandóból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése