Keresztény vers- A keskeny útra léptem…

A keskeny útra léptem…
 

Uram, én drága Istenem,
Mily csodás dolgokat tettél énvelem!
Hála a szívemből, mint kút fakad
Igéd éltető édes jó falat.

Kivezettél engem először halálból,
Régtől hordott bűneim elvetetted távol.
Oly sok évig voltam mégis félhomályban,
Csalárd tévtanítók pszichés ostromában.

Te voltál, ó Mester, ki megfogtad kezemet,
Keskeny utadra lábamat helyezted.
Hogy járjak azon a Te kegyelmedből
Erődben megállva, Benned szeretetből.

Uram, Te láttad a keserű napokat,
Kerestem, kutattam mindig nyomdokodat.
Szent életre, tisztaságra nevelő Igédet
Szomjazza szívem hallani beszéded.

S most távol a tévelygő évek útjától
Tisztítod elmém is annak múltjától.
Bár magam maradtam a régi sokaságból,
Fényt gyújtottál nekem a ködös félhomályból.

És Te eléd, Jézus a földre borulok,
Szeretlek jó Atyám, benned megnyugodok.
S ahogy bennem, hatalmast munkált kezed:
Ilyenképpen áradjon másokra szellemed.

Hogy felocsúdjanak „rózsika” álmukból,
Sziklára álljanak kényelmes ágyukból.
Kövessenek Téged keresztet hordozva,
Úgy mint Igéd nékünk, az Írásban megmondja.

Kissné Tünde