Keresztény vers - Isten érintései

Isten érintései

Alázáródó szemhéjak alatt nyüzsgő vizek,
ami megnevezhetetlen. Csupán egy pillanat volt
a dolgok áttetszőségén, az emberi lét számtalan
arcának egyike. Egy váratlanul megszólított
kolduló kisgyermek nézett vissza rám,
könyörgésbe feszülten. Épp akkor fordult befelé
a falnak. Nem volt más, mint a gyermeki
sorstalanság felriasztott tovaszökkenő madara,
az aszfaltdzsungel ágbogában. Felismerjük-e arcában
az arcot? Az Úr angyalának az arcát.
És mit tudunk mi az ártatlanok vezekléséről? A korán
kezdődő felnőtté válásról. Vagy a figyelő időről.
És képesek vagyunk-e a feledésre?
S tudjuk-e, hogy minden, ami velünk és köröttünk
történik, abban az Isten minket megérint.

Leleszi Balázs Károly