Hallod-e e jajt?
Jajszót hallok én,
Búsan száll felém,
Át halmokon, erdők és völgyek ölén.
E jaj a pogányság
szomorú éjéből
Tör elő, fájdalmas, bús szívek mélyéből.
Jól hallom e jajt,
Jól hallod e jajt,
Felelni rá mit fogunk mi majd?
A hang egyre szól,
Megérti azt jól,
Kit Krisztus kimente az átok alól.
E hangban oly nagy, oly égő fájdalom van,
Panaszos vágyódás hangzik feléd abban:
E jajban, ó, halld,
a Jézus sóhajt,
felelni rá mit fogunk mi majd?
Ford. Vargha Gyuláné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése