Keresztény történet-Mennybemenetel

Mennnybemenetel

Előzmények:

Az Úr Jézus megjelent néhány alkalommal tanítványainak. A Genezáret tavánál való megjelenése csodálatos halfogással párosult, Pétert pedig visszaállította apostoli tisztségébe.

Történet:

A feltámadott Jézus 40 napig* maradt még a földön. Megjelenései* alkalmával jelek által is erősítette tanítványai hitét, és beszélt nekik Isten Országa dolgairól.

A tanítványok visszatértek Galileából Jeruzsálembe, ahol várakozniuk kellett, míg fel nem ruháztatnak mennyei erővel (Lk 24,49).

Az Úr Jézus utoljára volt együtt az apostolokkal Jeruzsálemben. Újból megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el a várost. Az Atya ígéretének beteljesedését kell megvárniuk. Mert Keresztelő János vízzel keresztelt*, de nekik a Szentlélek keresztségére* van szükségük, ami rövidesen elkövetkezik (vö. 321. lecke).

Az Úr Jézus kivezette az apostolokat a városból, átkelt velük a Kidrón patakon, át az Olajfák hegyére, nem messzire Betánia falujától.

Az apostolok ott megkérdezték: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Ők tehát még mindig Izráel földi királysága helyreállításán gondolkodtak.

Jézus ellenállt a kíváncsiskodóknak. Egyedül az Atya tud az „időkről és alkalmakról”. Rájuk egészen másvalami vár, mint földi királyság: Isten erejét, Szentlelkét fogják elnyerni. Ezután lehetnek tanúi az Úr Jézusnak, az élet föltámadott Fejedelmének, Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, és „a föld végső határáig”.

Majd kitárta karjait, és megáldotta az apostolokat. S miközben áldotta őket, felemeltetett, és egy felhő takarta el a szemük elől Mesterüket.

Sokáig maradtak úgy, nézve az eget, amikor hirtelen két fehér ruhás férfi állt meg mellettük; Isten angyalai. Így bátorították az itt maradtakat: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”*

A tanítványok örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. Nem zárkóztak be többé úgy, mint eleinte, a zsidó vezetőktől félve; hanem naponta elmentek a templomba, ahol Istent dicsőítették, és köszönték nagy jótéteményét, amit Jézus Krisztusban ajándékozott nekik. Közben imádkozva várták a Szentlélek, a Pártfogó Vigasztaló jövetelét (Jézus nevezi így a Jn 14,16.26; 15,26 és 16,7-ben).

Márk egészen röviden írja le Jézus mennybemenetelét evangéliuma végén, ám hozzáfűzi: „és az Isten jobbjára ült”. Emlékezzünk az apostoli hitvallásra: „…ül a mindenható Istennek jobbján”.