Keresztény történet- Már csak három hét az élet

Már csak három hét az élet

 „Az orvos azt mondta, három hét van hátra az

életemből, ez pedig túlságosan kevés idő ahhoz,

amit – néhány jó ember szerint – még meg kellene

tennem.”

Egy húszéves lány szavai ezek, amelyek a kórházi

ágyán hangzottak el.

Amikor a látogatója egészségi állapota felől

érdeklődött, a lány teljes nyíltsággal elmondta az

orvos véleményét. fogsz kerülni a halálod után.

– Nem, éppen ellenkezőleg. Próbálom száműzni

ezt a gondolatot a fejemből. Vidám életet éltem, a

világ gyönyöreit élveztem, így hát nincs értelme

most bármin is gondolkodnom. Ráadásul azt

mondják a látogatóim, meg kell javulnom, hogy

megfeleljek majd a mennynek. Én ezt nem tudom

megtenni. Valójában meg sem próbálom. Akárhogy

is, ez a három hét nem elég ahhoz, amit ezek

a jó emberek kívánnak tőlem. Így pedig mi értelme

van gyötörni magam ezzel a

kérdéssel?

– Drága leányom! – szólt

a látogató. – Én csupán 15

percet tölthetek itt, mert

indul a vonatom, de mondhatom,

hogy ez a 15 perc

elegendő ahhoz, hogy megállhass

Isten jelenlétében.

Miért mosolyogsz?

– Elnézést kérek, nem akartam

tiszteletlen lenni, de nem tudtam megállni, hogy

ne mosolyogjak azon, amit az imént mondott.

– Nos, akkor ebben a csodálatos régi könyvben, a

Bibliában, megmutatom, mit mond neked Isten erről:

 „De Isten, gazdag lévén irgalom irgalomban,

az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett,

minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt,

életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van

üdvösségetek!” (Ef 2,4-5)

– Most figyelj ide, nem ebben az állapotban vagy

te is: „halott a vétkek miatt”?

– De, pontosan úgy van.

– Akkor halld meg, mit mond Isten Igéje: „...az Ő

nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket

is, akik halottak voltunk a vétkek miatt...” Nem látod,

hogy Isten úgy szeret, ahogyan vagy? Az igaz,

hogy senki nem tudja megjobbítani saját magát,

nem hogy három hét alatt, de harminc év alatt

sem, viszont az is igaz, hogy Isten az Ő végtelen

szeretetével nem szűnik meg keresni az embereket,

közöttük téged is.

Sok-sok ember fekszik fájó szívvel a közömbösség

álarca alatt. Ez a fiatal hölgy is, akit látszólag

nem érdekelt az örökkévalóság, ezeknél a szavaknál

könnyekre fakadt.

– Ó, hogy miért nem mondták ezt nekem a többiek?!

– kiáltott fel. – Milyen jó,

hogy Isten keres! A látogató szólt még néhány szót Isten csodálatos szeretetéről, azután eltávozott. Néhány nap múlva

amikor visszatért a városba, ismét meglátogatta a lányt,

aki ezúttal boldog mosollyal fogadta.

– Amióta itt járt nálam – mondta boldogan –, nem

tudok másra gondolni, csak Isten végtelen szeretetére,

aki engem is keresett és megtalált!

N. N.