VÁRÓTEREM
A lét vonatja robogott velem
s egy állomáson letett valahol.
s tovább futott. De most is hallom én,
amint a messzeségben zakatol.
Reszket a szívem, hogyha hallgatom
távolba tűnő halk zaját
szédítő útján amint zakatol
a csillagpályák millióin át.
Sátán királyi széke: földgolyó!
Bűn és pokol harcának színhelye!
Mióta ez a vonat itt hagyott,
ó, mily sokszor kel harcolnom vele!
Az élet sokszor súlyos, könnyes itt,
s mégis ragyogj, dalolj, nevess szívem!
A vonat, értem visszajön megint,
e küzdő élet csak váróterem…
S ó, hogyha ez a cél eszembe jut:
szép Üvegtenger, gyönyörű Sion!
Áldott a Bárány, aki ott lakik!
Ó drága aranyutcás városom
(mely felé robog majd a vonatom.)
S addig csak várok… várok boldogan,
míg a vonat értem jön megint,
S a csillagpályák millióin át,
velem az örök fénybe elrohan...
Haluszka Margit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése