FÁKLYA...
Ülök az országúton az árva útfélen,
Fáklyát lobogtat jobb kezem
És mindenkinek akit általmennek
Szólók csendesen:
Testvéreim,
megálljatok és üljetek le mellém,
Mert, íme, mondom néktek:
Erre fog jönni, akit ti kerestek,
Erre fog jönni, akire
oly igen nagyon nagy a ti szükségek.
Engemet Ő küld a vak idegenbe,
hol szél sóhajt és utatlanok járnak,
és ő adta a fáklyát a kezembe,
és fényét ő gyújtotta meg,
hogy mindnyájatokat
kiknek hajába harmat didereg
és arcán reszkető fázó cseppek
verődnek:
a fáklya köré ide gyűjtselek
mert itt egy kicsi körben száraz van és
meleg.
Jertek, üljünk le békén,
s várjuk a mi időnket.
míg eljön, Akit várnak mindenek.
S aki elküldött fáklyafénynek lennem,
imádkozom, hogy adja:
Amíg el nem jön az ígéret napja,
füstöt ne vessen
és el ne aludjon
s meg ne hűljön
az élő fáklya bennem.
Sík Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése