Te mire vagy
a legbüszkébb?
Áhitat,
2019. január 4. péntek , Leóna, Titusz névnap van .
Születésnap és Névnapjukat ünneplőknek
sok Boldogságot kívánok!
Hét témája: Holnap
Dán 4,25–34
Mindig ezt mondd, ha befejeztél valamit: Csak a
munkámat végeztem!
Mindez
megtörtént Nebukadneccar királlyal. Tizenkét hónap múlva, amikor királyi
palotája tetején sétált Babilonban, így szólt a király: Ez az a nagy
Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem
dicsőítésére! Alighogy a király kimondta ezeket a szavakat, egy hang
hallatszott a mennyből: Neked szól ez az üzenet, Nebukadneccar király!
Elvesztetted királyságodat! Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt
tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el
nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak
adja azt, akinek akarja. Azon nyomban beteljesedett ez a beszéd
Nebukadneccaron. Száműzték az emberek közül, füvet evett, mint az ökrök, és az
ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak
a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak. Amikor eltelt ez az
idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért.
Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő
uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. A föld
minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a
föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit
csinálsz? Abban az időben értelmem visszatért, és királyságomhoz méltóan
visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek
engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam. Most
azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt,
mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik
kevélyen élnek.
Magyarázat
Milyen
könnyű elhinni azt, hogy rajtunk múlik a siker! Hogy pótolhatatlanok vagyunk!
Jólesik ezt gondolni, mert akkor értékesnek látjuk magunkat. Nebukadneccar
végigtekint birodalmán, és megállapítja, hogy milyen jól végezte uralkodói
feladatát, mekkora birodalmat hozott létre. Elhiszi magáról, hogy mindez rajta
múlott.
A
gyülekezetben is könnyű ezt gondolni. Azért van rend, mert én jól vezetem a
közösséget. Ha én nem dicsőítenék, akkor szörnyű lenne a hangzás. Mindenki
térdig járna a szemétben, ha nem figyelnék oda a takarításra. Ha nem tanítanám
a gyerekeket, talán már nem is lenne gyülekezet.
Olyan
könnyen megfeledkezünk arról, hogy mindenünk az Úrtól van, és helyette
magunknak adjuk a dicsőséget. Azt gondoljuk, ha elismernek minket, akkor
leszünk igazán értékesek. pedig a mi valódi értékünket más mutatja meg. Az,
hogy Jézus Krisztus kész volt értünk adni az életét, hogy mi élhessünk. Ha
valamire, akkor erre lehetnénk igazán büszkék. Annyira fontosak vagyunk a világ
Urának, hogy kész volt meghalni értünk. Van ennél bármi hatalmasabb dolog?
Ennek kellene legfőbb jellemzőnknek lennie, nem pedig a saját eredményeinknek!
(BZ)
(Boncz
Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése