Miden évben

Miden évben

A természet megújulását minden tavasszal

csodálattal szemléljük. A fák és a bokrok kipattanó

rügyei, a földből kibújó zöld hajtások, a

madarak hajnali kórusa hirdeti mindenkinek a

megújulás, valamint egy új élet kezdetét. Az élet

győzelmét a halál felett.

A keresztyén ember számára ezt hirdeti a húsvét

ünnepe is: az élet győzelmét a halál felett (Róm6,8-11).

Az Úr Jézus Krisztus golgotai áldozata

 „megtörte a halál erejét” (2Tim 1,10), és eltörölte

a bűneinket. Majd győzelmes feltámadása egy új

életet hozott számunkra, az örök életet.

Ahogy a tavaszi rügyek levelekké, virágokká

majd gyümölcsökké fejlődnek, ahogy a madarak

éneke fészekrakást és fiókákat

jelent a jövőben, az

új élet jeleinek a mi életünkben

is láthatókká kell

válniuk, gyümölcsöt kell teremniük (Ef 4,23-24;

5,8-9). Ez folytonos

lelki-szellemi növekedést,

megújulást jelent a mindennapi életben:

„…felöltöztétek

az új embert, aki Teremtőjének képmására álladóan

megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol 3,10).

Ennek a győzelmes életnek a hirdetése folytonos

felelősséget jelent a hívő ember számára:

„Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk,

hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben”

(2Kor 4,10).

Ha úgy véljük, vagy azt tapasztaljuk, hogy ez

a harc sokszor nehéz, drága reménységünk

van

Istenünk ígéretében: „… aki feltámasztotta az Úr

Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és

maga elé állít… Mert minden értetek van, hogy a

kegyelem sokasodjék,

és egyre többen adjanak hálát

az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk.

Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső

emberünk mégis megújul

napról napra” (2Kor4,14-16).

Mennyei garancia kell az élethez és a halálhoz:

Boldog, ki élő hitre lel Jézusban, és hálával áldoz.

 (Füle Lajos: Garancia)