Újesztendő
Eltűnt egy esztendő az élet ködében,
Haladnak az évek, mint vándor az éjben.
Haladnak, szaladnak, velük együtt én is,
De a határkőnél most megállok mégis!
Megállok csendesen, s fölnézek az égre.
Felhők szép fodrára, esthajnali fényre,
S úgy nyitok utat a rohanó időnek,
Úgy mondok búcsút az öreg esztendőnek!
Eredj, vén Szilveszter… Új év, jöttöd várom,
Jövőmet, utamat immár veled járom.
De ahogy te elmúlsz, elmúlik majd minden.
Állandó és örök itt a földön nincsen.
Mert elszáll az illat és lehull a virág.
Napok múlásával változik a világ,
Lehull a falevél, elhordják a szelek,
S én, ki porból lettem, ismét porrá leszek!
Csak egy az állandó, csak egy, az Úr Isten,
Aki van odafenn és aki itt van lenn,
Akinek kegyelme letörli a könnyet,
S elhaló kebelbe életerőt önthet.
Vándor vagyok én is, te is jó barátom,
A célt itt a földön sohasem találom.
De te sem találod, hiába keresed.
Ha csak a Megváltód: Jézust meg nem leled!
Jézus Krisztus az Út, Igazság és Élet,
Benne a halál is új erőre éled,
Ha hisszük, a sátán tőlünk visszaretten,
S feltámadunk egykor új, szellemi testben.
Jöjj hát újesztendő! Szívemet kitárom,
Ünnepi imával Megváltómat várom…
S földi vándorpályám bármikor ér véget,
„Názáreti Jézus! Én követlek Téged!”
Emericus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése