Keresztény vers- TÉL

TÉL

Jó Atyánk, Te elaltattad
a földet és betakartad,
mint a fáradt gyermeket.
Neked mindenre van gondod.
Most a hideg télben mondok
jóságodról éneket.
Hiszen a fagy sem ítélet.
Azért is áldalak téged.
Szent kezedből, Istenem,
kemény tél is kegyelem.
Hogyan nyílnék szám panaszra,
bár a földet tél havazza,
s vad szél rázza ablakom?
Boldog betlehemes ének
kél szívemben, míg a szélnek
süvöltését hallgatom.
Szegényes jászlán szívemnek
ott a betlehemi Gyermek,
s ragyogva árasztja szét
életadó melegét.
Karácsony szeretetével,
nagy örömüzenetével
át a hideg teleken,
át a hólepett határon
utam énekelve járom,
s mindeneknek hirdetem.
Osztom, osztom drága kincsem,
s fogyta nincsen, vége nincsen.
Zengem a dícséretet:
Legnagyobb a szeretet!
Túrmezei Erzsébet: 1. Tavasz
Istenem, megint tavasz van.
Dicsérlek az új tavaszban,
s róla mondok éneket.
Szeretném rügyét, reményét,
minden illatát és fényét
megköszönni Teneked.
Minden lelkes cinkehangot,
minden hóvirágharangot,
hazatérő madarat,
simogató sugarat.
Áldalak a tarka rétért,
és a sarjadó vetésért.
Áldalak, hogy a magot,
alig, hogy mi elvetettük,
reménységgel eltemettük,
hűs esővel áztatod.
Dolgos méhet, könnyű szellőt,
édes illatot lehelőt,
mindent köszönök neked.
Köszönöm az életet.
Azt a húsvéti hatalmas,
halálon is diadalmas
életet, Kit a tavasz
minden fénye hódolattal
szolgál, hirdet és magasztal:
a feltámadt Krisztus az!
Ne is érjen soha véget
ez a tavaszi dicséret:
hiszen azt az életet
megköszönni nem lehet.

Túrmezei Erzsébet