Tavasz // Vers

Tavasz

Gólya száll a messzi égen,
tavasz pezsdül kinn a réten.
Kivándorol gulya, ménes,
terelgeti Sanyi, Dénes.

Fehér világ szűnik gyorsan,
vadvirágok bújnak sorban.
Felhő öntöz, játszik véled,
szép természet újra éled.

Hegyek ormán csupasz erdő
öltözködik, fújja szellő.
Zöldre vált a fehér álom,
a nagy rétet én bejárom.

Varázslatos, szép kikelet
váltja fel a kemény telet.
Lásd a fecskék röptét újra,
vígan kelnek légi útra.

Lenn a földet eke túrja,
két ló helyett traktor húzza.
Vetőgépek laza porba
magot szórnak szépen, sorba.

Hetek telnek, s a fák lombja
árnyat vet a kobakodra;
alá bújik sok kis gyermek,
levél között madár cserreg.

Virágoznak fák, ligetek,
illatozó kis szigetek.
Nosza rajta, fussuk körbe,
maradjon így mindörökre!

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban a hegy, a völgy,
hallgat az erdő, hallgat a föld.                           
Mikor legutóbb jártam itt,
nyár nyitogatta pipacsait.
A nyár nyitogatta, temette az ősz,
és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz.
Lombnak, virágnak nyoma sehol,
fekete csontváz a fa, a bokor,
s halotti csipke a díszük is,
az a törékeny, tündéri dísz,                            
mit rájuk aggat éjszaka
fehér kezével a zúzmara.
Alszik a hóban a hegy, a völgy,
hallgat az erdő, hallgat a föld.              
Egyszerre mégis rezzen a táj:
hármat fütyül egy kis madár.
Háromszor hármat lüktet a dala,
vígan, szaporán, mint éles fuvola.
Az a fuvolás a Nyitnikék!
Már kezdi is újra az énekét:                             
kék füttyre mindig „kvart” lefelé:
nem sok, de örülni ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék,
szívnek és tavasznak nyílni kék!
Nyitni, de - nyitni, de - nyitni kék!
Fütyülöm én is énekét.                         
Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék,
a telet bírni illenék!
Bírni és bízni illenék!
Fütyül és elszáll a Nyitnikék.
Nyitni kék!  Fütyülök utána,
s nézek az eltűnő madárra.                            
Nyitni kék, fütyülöm, nyitni kék,
hinni és bízni kellenék,
mint az a fázó kis madár,
aki sírja, de bírja, ami fáj,
akinek tele rosszabb, mint az enyém,
és aki mégis csupa remény.
Nyitni kék, indulok, nyitni kék,
fog az én szívem is nyitni még.
Nyitni kék! Ébred a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol a néma föld.
Ő volt a szája, a Nyitnikék,
elmondta a holnap üzenetét:
a hitet, a vágyat fütyülte szét.
Kinyitotta a föld örök szívét: 
fütty-fütty-fütty, nyitni kék, nyitni kék!
Nyisd ki, te, versem, az emberekét!

 Kis István Mihály