Fia és
ura egyszerre
2018 -
Áhítat, 2018. április 12. csütörtök
, Gyula névnap van.
Hét témája: Lukács evangéliuma
Lk
20,41–47
Ha az
isteni titkokba szeretnél belelátni, csak az Úr válaszait keresd!
„Ő azonban megkérdezte tőlük: „Hogyan
mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia? Hiszen maga Dávid mondja
a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem
felől, amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet. Ha tehát Dávid
Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?” Miközben pedig az egész nép
hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: „Óvakodjatok az írástudóktól,
akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a
tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon; akik
felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a
legsúlyosabb ítélet.”
Magyarázat
Az Úr visszakérdez. Az okoskodó,
magabölcs emberek elbizakodottságukban szavaikkal meg akarják fogni Jézust, és
minden ilyen alkalom azzal a csodával végződik, hogy az Úr válaszai az isteni
titkok világát hozzák közelebb az emberekhez, hogy értsék és higgyenek. E
visszakérdezés a Krisztus-titokra irányítja a figyelmet, sürgetve a kötözködő
embereket, hogy inkább a Krisztusról szóló ősi kinyilatkoztatást kutassák, mert
Isten előre szólt az ő Felkentjének eredetéről és érkezéséről. Érthetetlen,
hogy nem vették a fáradságot a Messiás eredetének megértésére, aki testileg
Dávid fia, de a benne levő élet és Lélek feljebbvaló, mint Dávidé. Vagyis a
Jézusban testet öltő isteni személy, a földi megjelenéshez szükséges biológiai
részét a dávidi leszármazottak ágából vette – ahogy ezt Isten ígérte –, de
lényében nem kevesebb, mint Isten alig ismert vagy gyakran félreismert személye
tárul fel az embervilágban. Erről a nehezen felfogható titokról szól Pál
apostol is a kolosséi levélben: „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött
minden teremtmény előtt... Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.”
(Kol 1,15.17) Az Úr Jézusnak a felvetett kérdésre adott válasza is a kegyelem
megnyilvánulása: ellenségeskedő, kötekedő közeledésre örökkévaló, mentő
szeretettel válaszol.
(Lukács Tamás)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése