Látszat valóság
Házunk előtt egy nagyon szép
fácska állt, kertünk dísze,
apró, csodálatosan megformált
levelekkel.
Egy reggelre azonban
arra
ébredtünk, hogy feladta
ékességet, a földön feküdt a
tövénél kettétörve. Szomorú es érthetetlen
volt
a látvány. Hogyan
lehetséges, hogy a fiatal, életerős
és szép fa ott heverjen a földön?
Amikor
szemügyre vettük, mi is történt
valójában, szemünk elé tárult a nyilvánvaló
ok:
a fa közepében termeszek vertek tanyát,
egyre
nagyobb teret hódítva
maguknak
az elő fa közepében,
amelyről a kívülállók mit sem sejtettek.
Azután eljött egy nap, amelyen heves szél támadt. Az erősnek tűnő fácska megadta magát.
Nem
volt ereje ellenállni a viharnak.
Feladta
szépségét es rendeltetését
(egy
kidőlt fa egyáltalán
nem
szép látvány, előbb-utóbb tűzre vetik).
Elgondolkoztam.
Amikor Jézus kegyelme megtalált, egy
új, szép élet fakadt a szívemben.
Isten
szeretete rajtam keresztül
másoknak is örömet adott. Erős es hasznos voltam. Aztán
teltek a hónapok, az évek, es a kétségeskedés bűne, mint a termesz,
lyukat
fúrt magnak a gyökerén
bűne, mint a termesz,
keresztül. „Isten minden ígérete
valóban igaz ram?” Ezután a
bűnök utat törnek maguknak,
és a világ szeretete, vagy éppen
az
önmagunk körüli forgolódás
teljesen
elfoglalja a bensőnket.
Küzdünk, de mivel ragaszkodunk a bűneinkhez,
azok
erősödnek, mi pedig gyengülünk.
Még szépnek es erősnek mutatjuk
magunkat,
az emberek talán
meg
csodálnak is, mígnem eljön
egy
nap, amelyen heves szel fúj
végig életünkön, olyan erős,
hogy
ellenállni mar nincs erőnk,
es
kettétörik az élet. Sajnos, sok
ilyet
láthatunk, amely mar nem
örömmel, hanem szomorúsággal
tölti meg a szívet Isten es az
emberek
előtt is. Mi hát a megoldás?
Ne
engedjük a bűnös vágyakat
uralomra
jutni, hanem vigyük
oda
a keresztre, hadd haljon
meg,
helyette pedig engedelmeskedjünk
Istennek!
Isten
Igéjét tartsuk zsinórmerteknek
életünk minden napján, akkor
életünk faja nemcsak szép és
erős, hanem meg gyümölcsöző
is
lesz, amely másoknak is eledelt ad a Gazda
dicsőségére.
„Mert nem az a fontos,
amit lat
az ember. Az ember azt
nézi, ami
a szeme előtt van, de
az Ur azt
nézi, ami a szívben
(1Sam 16,7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése