Napi áhítat
Húsvétvasárnap
Ő él, ne keressük a holtak között!
2018 - Áhítat, 2018.
április 1. vasárnap
Hét témája: Feltámadás
Hét témája: Feltámadás
Lk 24,1–12
A te életedben is az élet győzött?
Akkor örülj!
„A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és
magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől
elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus
testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük
fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a
földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek a
holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek
vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának
bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon
feltámadnia.”Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a
sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai
Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok
elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a
beszédet, és nem hittek nekik. (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz,
és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott
magában a történteken.)”
Magyarázat
Csodálatos napra virradtunk, hiszen az élet örömhíre érkezett el
hozzánk. Ma reggel nagyszerű hír, igazi evangélium érkezett hozzánk: Jézus él!
Viharos napok vannak a tanítványok és az asszonyok mögött. Borzalmas volt látni a Mestert, amint kínozzák, megalázzák, meggyalázzák, és ő csendben tűri, hogy kiszolgáltatott állapotát kihasználják. De hiszen az ő döntése volt, hogy megalázza magát, hogy szeretetből engedelmeskedik az Atyának, hogy megváltsa az emberiséget. Látták a hűségét, az engedelmességét, és jöttek, hogy végtisztességet adjanak Jézusnak. Megérdemli. Elismerést érdemel, és szép emléke maradhat fenn.
De hiszen nincs meg a teteme! Vajon hová tűnt? Mi történt? Egyszeriben fénylő ruhás férfiak jelennek meg, és valami felfoghatatlan hírt mondanak. Nincs itt! Feltámadt! Ennek kellett történnie!
Az első evangélisták útnak indulnak a sírkertből kifelé, és az Élet Hírnökei mondják a tanítványoknak a valóságot, az Élet győzelmének jó hírét, amit még ők sem igazán értenek, de benne élnek, aztán általa élnek, és végül örökké élnek, mert Jézus él, és mi is élünk vele!
Ma elindulsz-e az asszonyok módján, hogy elmondd többeknek is a jó hírt, hogy húsvétkor Jézust, a megfeszíttetett, de feltámadt Urat ünnepeljük.
Áldott ünneplést kívánok!
Viharos napok vannak a tanítványok és az asszonyok mögött. Borzalmas volt látni a Mestert, amint kínozzák, megalázzák, meggyalázzák, és ő csendben tűri, hogy kiszolgáltatott állapotát kihasználják. De hiszen az ő döntése volt, hogy megalázza magát, hogy szeretetből engedelmeskedik az Atyának, hogy megváltsa az emberiséget. Látták a hűségét, az engedelmességét, és jöttek, hogy végtisztességet adjanak Jézusnak. Megérdemli. Elismerést érdemel, és szép emléke maradhat fenn.
De hiszen nincs meg a teteme! Vajon hová tűnt? Mi történt? Egyszeriben fénylő ruhás férfiak jelennek meg, és valami felfoghatatlan hírt mondanak. Nincs itt! Feltámadt! Ennek kellett történnie!
Az első evangélisták útnak indulnak a sírkertből kifelé, és az Élet Hírnökei mondják a tanítványoknak a valóságot, az Élet győzelmének jó hírét, amit még ők sem igazán értenek, de benne élnek, aztán általa élnek, és végül örökké élnek, mert Jézus él, és mi is élünk vele!
Ma elindulsz-e az asszonyok módján, hogy elmondd többeknek is a jó hírt, hogy húsvétkor Jézust, a megfeszíttetett, de feltámadt Urat ünnepeljük.
Áldott ünneplést kívánok!
Imaáhítat
Adjunk hálát Jézus Krisztus feltámadásának
áldásaiért! (Ef 2,4–7)
áldásaiért! (Ef 2,4–7)
(Mészáros
Kornél)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése