Csodálatos
életmentés!
Toulon
kikötőjében csavargott egy részeg
ember.
Rongyos kabátjába egy szőke, 4 év körüli
fiúcska
kapaszkodott; aki alig tudta követni a puffadt,
piros
arcú, összekuszált hajú embert. Hiába
szolt
a fiú az apjának:
–
Mar nem bírom tovább, a lábam es a hasam faj,
tegnap
óta nem ettem. Csak egy darabka kenyeret
kerek,
papa!
–
Csöndben légy végre! – vetette oda keményen
az
apa. – Fald fel a köveket, ha éhes vagy!
A
gyermek elhallgatott. Mar gyakran tapasztalta,
hogy
mi történt, amikor az apja ittas volt.
De
az éhség nagyon gyötörte, ezért újra kiáltott
az
apjának:
–
Papa, csak egy darabka kenyeret, csak egy
egész
kicsit!
Felelet
helyett az apa ellökte
magától
a gyermeket, es tántorogva
ment
tovább. A fiúcska meg mindig
kapaszkodott
az apja ruhájába, es
halkan
mormolta: „Édes Istenem, adj
nekem
kenyeret!” Végül nem tudott
tovább
menni. Újra megkísérelt
valamit
Kerni, erre apja rettenetes
szitkozódással
a tengerbe hajította
a
gyermeket.
A
fiú csakhamar feljött a víz felszínére,
es
megtartotta magát a víz
felett
egy úszó fában. Ebben a pillanatban
húzott
el mellette egy angol
hadihajó.
A tengereszek meglaktak a gyermeket
a
fagerendan. Gyorsan egy csónakot engedtek a
vízre
az erejét vesztő, süllyedő fiúhoz. Erős tengerészkezek
megragadtak
es kimentettek őt.
A
hajon a legénység körülvette. Mindegyikük
tudni
akarta, honnet jött es hogy hívják. „Jakab a
nevem”
– mondta a fiú, es elmondta, hogy nagyon
éhes.
Bánatos szemével megnyerte mindenki szívet,
es
Jakabot ezután a legénység tulajdonának
tekintettek.
A kormányos ölelgette, becézgette
–
mert neki is volt otthon egy Jakab nevű fia. A
gyermek
figyelmesen nézegetett mindent; szokatlan
tehetséget
árult el, ezért úgy döntöttek, hogy
taníttatni
kell. Így szereztek szamara menedéket
es
iskolát Angliában.
Jakab
állami gondozottként nőtt fel ott. Évek
múlva,
amikor hajóorvos lett, ugyanazon a hajon
teljesített
szolgálatot, amely egyszer őt mint kisfiút
vette
fel. Ebben az időben háború dúlt az angolok
es a franciak között.
Egy nyári délután az angol
hadihajó
megtámadott egy francia hadihajót.
Veres,
hosszú ütközet után, este a francia hajónak
le
kellett húznia a zászlaját. Az angolok birtokukba
vettek
a hajót, es így bőségesen adódott munkája
az
orvosnak a sebesültekkel. Ezek között szembetűnt
neki
egy idősebb, napbarnított ember,
akinek
golyó zúzta szét a lábat. Az orvos bekötözte,
gondozta,
a beteg pedig gyakran könnyek között
hálálkodott.
Jakab
nem tudta megmondani, mi vonzotta
őt
különösen ehhez az emberhez. De nemsokára
tudatnia
kellett a beteggel, hogy a lábat levágjak.
Azonban
ez sem segített – elközelített a vég.
–
Doktor Ur – szolt a beteg gyenge hangon –,
jöjjön
ide par percre, mar úgysem sokáig birom.
Az
orvos leült a haldoklóhoz, aki tovább beszelt:
–
Nagyon hálás vagyok önnek a szeretetért,
amellyel
hozzám, szegény emberhez viszonyul.
Szívesen
adnék egy emléket, de másom nincs,
csak
ez az öreg Biblia. Ez a Biblia tett
engem
emberre, mert 50 évig úgy
éltem,
mint az állat, vagy meg rosszabbul,
ugyanis
az nem issza tele magát.
Vegye
ezt a könyvet, ebből egy jobb
ország
levegőjenek illata árad, amely
a léleknek
egészségére van, es a halalt
könnyűvé
teszi.
Az
orvos emlékként átvette a Bibliát,
bar
nem sokra tartotta, nem értékelte.
A haldokló
ismét megragadta az
orvos
kezet, es ezt mondta:
–
Most meg kell hallgatnia a gyónásomat,
ugyanis
a szívemen van egy
seb.
Meg vagyok győződve, hogy Isten
a
bűneimet megbocsátotta, mégis a seb tovább
vérzik.
Iszákos voltam, es részegen Jakabot, a fiamat
a
tengerbe dobtam, amikor ő éhesen kenyeret
kért.
O, Jakabom, hol lehetsz?
Az
orvos döbbent csodálkozással kiáltott fel:
–
Itt van a te Jakabod, apám! – és sírva leroskadt
a haldokló
előtt.
–
Mar napok óta figyeltelek téged, ereztem,
hogy
te az en Jakabom vagy – rebegte az apa.
– Bocsáss
meg nekem! Pokol volt az életem, de
Isten
kegyelme az enyém lett.
Röviddel
ezután elhunyt a beteg. Az orvos fogta
a könyvet,
es bizonyara semmi kincsért sem adta
volna
azt oda senkinek. Olvasta, kutatta, es megtalálta
benne
a kegyelem igazságát az Ur Jézus
Krisztusba
vetett hit által.
Kedves
Olvasom! Szívedhez szolt ez a megrendítő
történet?
Akkor gyere Jézushoz minden terheddel
es adósságoddal!
Isten segítsen neked!
H.
B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése