Maga a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. (Róma 8, 16)
2019. január 31., csütörtök
Napi áhítat- Ismerjük őt, vagy sem?
Ismerjük őt,
vagy sem?
2019 - Áhítat, 2019. január 31. csütörtök ,Martina névnap van .
Születésnap és Névnapjukat
ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!
Hét témája: János evangéliuma
Jn 7,25–31
Csak az ismeri Jézust, aki vele él!
Magyarázat
Egy akkora
tömegben, mint amilyen a sátoros ünnepen gyűlt össze, érthető, hogy az emberek
nem ismerték egymást. Nem is kell feltétlenül mindenkit ismernünk. De azt,
akiről azt mondjuk, hogy ismerjük, azt csakugyan illik ismerni.
A tömegben
sokan ismerni vélték Jézust. Némelyek még olyan bizalmas információval is
rendelkeztek felőle, hogy meg akarják ölni. Abból pedig, hogy nyilvánosan
beszélhetett, mások arra következtettek, hogy akkor a vezetők mégiscsak
felismerték, hogy ő a Krisztus. Akkor most ismerték őt, vagy sem? Figyeljük meg
a logikára épülő érvelésüket: Krisztusról senki sem tudja majd, hogy honnan
való, de mi tudjuk, hogy Názáretből jött, következésképp, ő nem lehet a
Krisztus. Ez azt mutatja, hogy pusztán logikai úton nem lehet eljutni Krisztus
megismerésére.
Ma is
megtörténhet az, hogy valaki sok mindent tud Jézusról, talán azért, mert
keresztyén családban, gyülekezetben nőtt fel, vagy mert mások beszéltek neki
róla, és mégsem ismeri őt. Ne elégedjünk meg a Krisztusról másodkézből szerzett
ismeretekkel, és az abból eredő elméleti hittel, mert az nem képes szabadulást
szerezni a bűneinkből! Nekünk üdvözítő hitre van szükségünk, amely a Jézussal
való közösségből ered, és aminek a következménye az örök élet. (FZs)
(Filemon Zsolt)
Keresztény vers -„EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK...!“
„EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK...!“
Gal 6,2.5.
Akkor igaz a szeretet szívedben,
ha megkönnyíti társad terheit;
akkor beszél a leghitelesebben,
ha mindenben önzetlenül segít.
A szerelem komoly felelőssége
ha benned házassággá érhetett,
a vágyott révbe íme már beérve,
adj fel ma minden önző érdeket!
Azért nehéz mindig az élet terhe,
mert rendszerint az egyik viszi csak.
A többletet tehát társadról vedd le,
s ne légy bajában se süket, se vak!
Bizony „nem jó egyedül az embernek“!
De van, mi ennél is rosszabb lehet:
kit vágya önző házastárssal vert meg,
annak frigye súlyos keresztje lett.
Nem átrakom, de átveszem a terhet!
Rögződjék benned ez a mozdulat.
A folytatás nehéz itt, nem a kezdet,
s e folytatáshoz ad erőt Urad.
De van teher, mivel magad is megbírsz.
Ezzel ne terheld soha társadat!
Lásd be, ő is egyéni terheket visz
terhes örökségként, mi rámaradt.
Hogy mi és mennyi az, mi át kell venned,
s nem áttenned a társad vállaira?
Majd megtanít rá hű, igaz szerelmed,
s az Úr ígéretét hívő ima.
Ha terhed még így is nehézzé válik,
vesd rá az Úrra minden terhedet!
Ő győztesen segíti mindhalálig
hordozni, mert ő nem szájjal szeret.
Ne az én szavam legyen most a végső,
s a házasságban ne legyen tiéd!
Az Úr törvényét töltsd be, míg nem késő,
s tapasztalod a menny előízét!
Vedd fel tehát az én igámat még ma!
- így szól az Úr, s figyelmet érdemel
az ő szava mindenkor, nem csak néha,
így lesz gyönyör az élet, nem teher.
Az égi szeretet az ő igája,
ezt vállald újra hosszú távra el,
az akarást benned majd Ő munkálja,
s már itt a földön menny felé terel.
Balog Miklós
Keresztény vers - Csendes köszönet
Csendes köszönet
Mentem már hozzád kínlódva, jajjal,
mikor úgy éreztem, fekete a hajnal,
mikor nem hittem, hogy a nap felkel,
mikor könnyekkel ébredtem reggel.
Mentem már hozzád, csendes hajnalon,
mikor köd szitált a tűnő lábnyomon,
mikor fellegek takarták a napot,
mikor nem tudtam, mit is akarhatok.
Mentem már hozzád imával ajkamon,
mikor karod ölelt és sírtam a válladon,
mikor a könnyekből szivárvány íve lett,
mikor megöntözted kiszáradt kertemet.
Mentem már hozzád mosollyal ajkamon,
mikor elmaradt mögöttem a gond, a fájdalom,
mikor megérintetted gyógyuló szívemet,
ezentúl ajkamon szent neveddel kelek.
Mentem már hozzád kínlódva, jajjal,
mikor úgy éreztem, fekete a hajnal,
mikor nem hittem, hogy a nap felkel,
mikor könnyekkel ébredtem reggel.
Mentem már hozzád, csendes hajnalon,
mikor köd szitált a tűnő lábnyomon,
mikor fellegek takarták a napot,
mikor nem tudtam, mit is akarhatok.
Mentem már hozzád imával ajkamon,
mikor karod ölelt és sírtam a válladon,
mikor a könnyekből szivárvány íve lett,
mikor megöntözted kiszáradt kertemet.
Mentem már hozzád mosollyal ajkamon,
mikor elmaradt mögöttem a gond, a fájdalom,
mikor megérintetted gyógyuló szívemet,
ezentúl ajkamon szent neveddel kelek.
Szabó Szilvia
Keresztény vers - Bartimeus
Bartimeus
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.
Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.
Szép volt, anyám, szememmel símogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze-húzó út ívét követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.
Ma is csodám a csillagsűrüs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit és galambjait.
Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném.
A pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.
Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.
Szép volt, anyám, szememmel símogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze-húzó út ívét követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.
Ma is csodám a csillagsűrüs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit és galambjait.
Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném.
A pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!
Áprily Lajos
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)