2018. november 16., péntek

Keresztény vers- Legyen meg akaratod


Legyen meg akaratod

Köröttünk minden oly hamar változó,
mozdulatlan sziklán alig állhatunk,
mi ma még szép nekünk, nemes vágy-hozó,
holnap már tán megvettetik általunk.
Kit ma még enyhén cirógat napsugár,
holnap már csapkodhatja bősz zivatar
s az ember megadással tűr, bízva vár
s ajka szól: Legyen meg, mit Isten akar.
Egyszer mosolyog felettünk az égbolt,
szelíd kékjében szemünk nyugtot talál,
úgy véljük, jól lesz mindig, mint rég volt,
hogy minden álmunk, vágyunk valóra vál.
S aztán... tépett sorsunk mint felhőfoszlány
hányódik, bolyong a végtelen térben
s csalódva felsírunk vágyaink romján:
Ahogy Isten akarja, úgy történjen!...
S hányszor akarjuk a ledöntött vágyat
önnön erőnkkel újra felemelni
és elfeledjük, hogy az meg nem állhat,
ami az Istennel mer szembekelni!
De mi küzdünk vágyainkat elérni,
amíg csak el nem ernyednek a karok,
csak hol a célt nem lehet már remélni,
ott mondjuk: Legyen, ahogy Te akarod!

Csak ha lelkünket nyomja tenger bánat
és minden akarás elfásúl bennünk,
Ha vérző keblünk már nem szöl több vágyat,
csak akkor, amikor nincs már mit tennünk,
csak akkor hat át fatalista érzet
s lehajtott fejünk mutat alázatot,
makacs akarással többé nem kérked,
de szól: Legyen meg a Te akaratod!
De míg hevűlni tud szívünk lelkesen,
míg karunk nagy tettre, munkára képes,
mielőtt megszülne vágyunk teljesen,
Isten akarata után ki kérdez?
Midőn előttünk áll vágyaink halma
s értük lényünk erőt napról-napra veszt,
adunk-e választ benső titkos hangra,
mely kérdi tőlünk: Az Úr akarja ezt?!
Oh, mennyi bú, nyomor s fájdalom könnye
sorvasztja lelkét sok milliónak,
csak azért, mert makacs akarás szörnye
magán kívül semmit sem ismer jónak.
Csak azért, mert az ember balga vágyát
Űzi vakon, nem néz mások sebére,
feldönt korlátokat, mik útját állják
s végűl csalódás lesz küzdelme bére.
Pedig oh, mi szép lenne ez a lét,
nem dúlná népeket vesztő zivatar,
ha minden ember hallgatná Istenét
s azt tenné mindig, amit az Úr akar.
Oh taníts meg minket bölcsebben élni,
pokoli vakság oly sok gyászt aratott,
add: tudjuk mindig alázattal kérni:
Legyen meg, Atyánk, a te akaratod.

BETKÓ ANDRÁS



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése