Kire vársz még?
Ki bolyongsz
a térben üres lélekkel,
s magasba
visz, majd földhöz ver a szél,
jer,
hallgasd meg, angyalkar mit énekel,
s boldog
életnek minő hangja kél!
Megváltó
született! Jézus földre jött!
Benne a
lelked üdvét találja,
kire vársz
még? Ó, fogadd, fogadd el Őt,
s nem leszel
kivert, bús, szegény árva.
Szívet
vizsgáló álmatlan éjszakán
úgy eped,
úgy vágyakoz a lelked,
s hiába jön
új nap, bőség-aszatalán
vágyaid
célját meg sosem lelted.
Keresel, kutatsz.
Mit? – magad sem tudod,
indulsz és
megállsz, csüggedsz és remélsz...
Kire vársz
még? Nézd, eljött már Krisztusod,
boldog csak
úgy leszel, ha vele élsz!
Vártál már
sokszor. Boldog reménységgel
örültél,
hogy célodat eléred,
de ó, jaj,
látnod kellett, miként vész el
s fullad
csalódásba sok reményed.
Romokon
vonszolod tovább életed,
égő szemed
messzeségbe tekint, –
kire vársz
még? Csak Jézus, csak Ő lehet,
ki által a
szív élni kezd megint.
Úgy érezted
sokszor, hogy a boldogság
ott van
közel, néhány lépés csupán.
Jaj, irigy
kezek csak most el ne lopják!
S szaladsz,
mint gyermek délibáb után.
S ha
odaérsz, hol előbb látni vélted,
két kezed a
semmit öleli át!...
Kire vársz
még? Megcsal minden reményed,
ha elkerülöd
Isten szent Fiát!
Ne várj
tovább! Nézd, kik Őt elfogadták,
új örömöt,
új életet nyertek.
Csaló
vággyal telt szíved Néki add át,
s így
beszélj: Itt van, Uram, szenteld meg!
Jártam,
bolyongtam, kerestem, kutattam,
bűnömön
kívül nincs semmi másom,
eléd borulok
örömáradatban,
Te vagy,
Jézus, Üdvöm, Messiásom!
BETKÓ
ANDRÁS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése