Bocsásd meg vétkeinket!...
A Golgotán
áll a kereszt... hull a vér
töviskoszorús
főből a vállra
s felénk zúg
e hang, ha lelkünk multba tér:
„Vétkeinkért
adatott halálra!“
...És mi
odahullunk Megváltónk elé,
bűnteher
megtöri térdeinket,
könnytelt
szemmel fordulunk az ég felé:
Mi Atyánk...
Bocsásd meg vétkeinket!
Vétkeztünk!...
Önvád súlya nyomja vállunk,
lelkünket
mardossa a bűntudat,
terhünk alól
feloldást vágyva várunk,
bús szemünk
megváltás után kutat.
És jön a
Megváltó... Sebeit látva,
sok bűnünk
mégjobban éget minket,
átfonjuk
keresztjét, szívből kiáltva:
Mi Atyánk...
Bocsásd meg vétkeinket!
Nem
vétkezünk többé. Ártatlan vére
váltságot
hozott, a lelkünk szabad,
most hálával
tekint fel keresztjére
s megmentve,
boldogan újjong a rab.
De ah...
gyarló az ember, a bűn kisért,
önnön
vágyunk vezet félre minket,
vétkezünk
újra, meg újra... Oh miért?...
Mi Atyánk...
Bocsásd meg vétkeinket!
Törtet
égfelé az ihlettelt lélek
Isteni
légkörbe, Krisztus nyomán,
ah, de
magasra alig-alig érhet,
visszahull a
való élet során.
Oh fáj, fáj,
nekünk hitvány gyengeségünk,
levetjük
mind képzelt érdeminket,
gyarlók
vagyunk... Alázott szívvel kérünk:
Mi Atyánk...
Bocsásd meg vétkeinket!
Mint Péter,
követjük Krisztust lelkesen,
ajkunk
szívünknek hűségét zengi:
Nem hagyjuk
el a Mestert egy percre sem,
nem szakít
el tőle semmi, senki.
S aztán –
óh! – egy kis gúny, egy kis szenvedés
hogy
félrevezeti lépteinket
s fölsírunk,
ha a mester szemünkbe néz:
Mi Atyánk...
Bocsásd meg vétkeinket!
Oh Urunk!
Bűntől megyötört lelkünkre
küldd
bocsánatodat gyógybalzsamúl
s add, hogy
annak, ki nem jár el kedvünkre
megbocsátni
tudjunk untalanúl.
Oh Isten!
Bízva nézünk a keresztre
s ha
bűnteher töri térdeinket,
irgalmat
vágyva, kérünk epedve:
Mia
Atyánk... Bocsásd meg vétkeinket!
BETKÓ ANDRÁS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése